Reakció a Puhl Sándorral készült interjúra

Először is örömmel olvastam a múlt héten megjelent Puhl Sándorral készült interjút a focibiro oldalán, gyakrabban szeretnék ehhez hasonlót látni. Másodszor, miután több kifejezetten kritikus és becsmérlő kommentárral találkoztam az interjú tartalmát illetően, szeretnék ringbe szállni a saját véleményemmel. Volt játékvezetőként, valamint képesített játékvezető-edzőként, mentorként és ellenőrként többnyire az átlagos szurkolóétól nagyon eltérő véleményem van a játékvezetésről, főleg ami a játékvezetői hibákat illeti.

Az interjú első része azt a kérdést feszegeti, hogy miért nem halljuk soha megszólalni a játékvezetők elnökét egy-egy hiba után, illetve hogy milyen következménnyel jár egy ilyen hiba a játékvezetőre nézve. Puhl Sándor szerint a futball nem a játékvezetésről szól, felelősséggel tartoznak a játékvezetőkért és nem akarják őket az előtérbe tolni.

Ez eddig rendben is van, és bizonyos fokig egyetértek. A játékvezetői bizottság valóban van felelőssége a játékvezetők felé; ugyanakkor ha egy komoly hiba miatt már eleve a figyelem központjában vannak, job lenne kiállni a nyilvánosság elé, beismerni a hibát, és a hiba ténye mellett kihangsúlyozni a játékvezető szakmai becsületességét. A szurkolók / játékosok / vezető edzők mindig afféle ostobaságokat gondolnak, mint hogy egy-egy bírói döntés mögött a csapatuk iránti utálat áll; ki kell hangsúlyozni, hogy a játékvezető számára a rendelkezésére álló töredék másodpercekben ez tűnt a helyes és becsületes döntésnek. Visszanézve nyilvánvaló lehet, hogy a döntés hibás volt, tehát mindenkit emlékeztetni kell arra, hogy a játékvezetőnek nincs lehetősége visszanézni a jelenetet, és hogy a kamera soha nem a játékvezetők látószögét mutatja. Néha jogos magyarázat van egy-egy hibás döntésre, ilyen pl. amikor valami kívül esik a játékvezető látószögén, vagy mikor egy kulcsfontosságú pillanatban épp átszalad előtte egy játékos. Ha ilyesmi az oka egy hibás döntésnek, azt is el kell mondani. Humanizálni kell a játékvezetőket, emlékeztetni arra, hogy ők is emberek – senki sem vár el 100 %-os pontosságot a játékosoktól, és nem realisztikus ezt várni a játékvezetőktől sem.

Másrészt viszont mikor egy vezető edző azzal áll elő (amint arra túlságosan is sokuk hajlamos) hogy egy játékvezető ebben is rosszul döntött, abban is rosszul döntött, miközben a játékvezető valójában helyes ítéleteket hozott, akkor ezzel is ki kell állni a nyilvánosság elé.   El kell magyarázni, hogy miért volt helyes a játékvezetői döntés, és hogy a vezető edző ostobaságokat beszél – na jó, talán lehet tapintatosabban fogalmazni, de ki kell emelni, hogy az egyetlen hiba abban van, ahogy a vezető edző értelmezi a játékvezető döntését.. Ha ezt elmulasztjuk, mindenki azt gondolja, hogy a vezető edzőnek van igaza, és ez csak tovább erősíti a gyengébb taktikusok szánalmas játszmáit, ahol a játékvezetők hibáztatásával akarják  elterelni a figyelmet a saját hiányosságaikról.

Az interjú következő szakaszában azt tárgyalják, hogy az a játékvezető, aki az ellenőrtől 7,9-nél alacsonyabb osztályzatot kap, nem vezethet meccset a következő fordulóban, már ha ez lehetséges.  Nem biztos, hogy egyetértek ennek a kijelentésnek az igazságtartalmával; legalább egy játékvezetőről tudok, aki hétről hétre meccset vezetett annak ellenére, hogy számos alkalommal 7,9-es vagy alacsonyabb értékelést kellett volna kapjon. Eközben egy másik játékvezető egyetlen komoly hiba után több héten át nem vezethetett mérkőzést. Úgyhogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy a rendszer tényleg olyan igazságosan működne, ahogy azt Puhl és Hanacsek urak hinni szeretnék, és arra buzdítanám őket, hogy vessék alá egy alapos értékelésnek – zárt ajtók mögött, hogy elősegítsék a valóban igazságos működést.   Maximálisan egyetértek mindkettejükkel abban, hogy a fegyelmi ügyeket zárt ajtók mögött kell rendezni. Hacsak nem a fegyelmi bizottság által tárgyalt ügyről van szó, arról sem hallunk, amikor egy játékos külön edzést kap vagy megbírságolják valami miatt, ami a pályán vagy azon kívül történt; akkor miért kellene tudjunk arról, ha egy játékvezető valamilyen büntetést kap?

Én személy szerint nem érzem úgy, hogy a játékvezetés színvonala esett volna az elmúlt egy-két szezonban. Úgy gondolom, inkább egyenletes képet mutatott. Példaként említeném Erdős Józsefet. Három-négy szezonnal ezelőtt nem volt a legjobbak között, kissé túlsúlyos és lassú volt, ami rossz helyezkedéshez és számos buta hibához vezetett. Ám különösen az elmúlt két szezonban igen keményen dolgozott, leadott a súlyából és javított az állóképességén, aminek köszönhetően mind a helyezkedése, mind a döntéshozása nagyot fejlődött. Úgy tűnik, sokkal jobban érzi magát a pályán és visszanyerte az önbizalmát.  A korábbi kritikáimmal nem kívántam őt nevetségessé tenni, sokkal inkább dicsérni és ünnepelni szeretném a kemény munkáját és a fejlődésre tett erőfeszítéseit. Az eredmény nyilvánvaló, kifejezetten megbízható játékvezetővé vált, és öröm volt számomra figyelni fejlődédt és az utat, amit eddig bejárt. Az idei szezonban még nem láthattuk, de remélem, fenntartja azt a színvonalat, amelyet az elmúlt két szezonban elért.

Puhl Sándor elmondása szerint az elmúlt szezonban 40 komoly bírói hiba történt.  Elhiszem neki, nem fogok nekiülni végignézni a szezon 198 meccsét a maguk nagyjából 50 000 döntésével, hogy lássam, helyes-e ez a szám vagy nem. Mivel nem az összesített hibaszámról beszél (az sokkal nagyobb szám lenne), hanem a mérkőzés kimenetelét közvetlenül befolyasoló, súlyos hibákról (kulcsfontosságú események, angolul key match incidents – KMI), úgy saccolom, a szám elég pontosan megfelel a valóságnak.  Önmagában véve nagyon magas értéknek hangzik, de ha figyelembe vesszük az összesen meghozott döntések mennyiségét, méltányos számról beszélhetünk. Egy játékvezető minden mérkőzésen 200-300 döntést kell hozzon. Számos független statisztika erősíti meg ezt az átlagos döntésszámot, jó forrás pl. a Premier League-re vonatkozó Prozone statisztika. Az összesített játékvezetői döntési pontosság 93-97 % körül mozog, szemben a játékosok 65-80% körüli pontosságával. Egyetlen játékvezető se akar az eredményt közvetlenül befolyásoló hibát véteni, ahogy egyetlen csatár se akarja három méterről elvéteni az üres kaput, és egyetlen kapus se akar rossz irányba vetődni, miközben a labda becsorog mellette. De könnyebb elnézni ezeket a hibákat, és a játékvezető aznapi 250 döntése közül az egyetlen rossz döntés volt.

Azok között, akik eljutottak idáig a cikk olvasásában, ki emlékszik arra, milyen lenyűgözően alkalmazta az előnyszabányt Bogár Gergő, mielőtt Nikolics gólt rúgott a MOL Fehérvárnak az idei szezon első fordulójában?  Lenyűgöző játékvezetés, nagyon érett döntés, sokan befújták volna a szabálytalanságot, ő viszont előnyszabályt alkalmazott, készenlétben tartva a sípot arra az esetre, ha mégsem alakul ki az előny – de kialakult, Nikolic gólja közvetlenül ennek a döntésnek köszönhetően született. Fantasztikus – de el fogják felejteni, mert könnyen lehet, hogy hagyta, hogy valaki a helyesnél egy méterrel arrébb végezzen el egy bedobást. És miért? Az egész nézőpont kérdése.

Az interjú végül a közelgő nagy változásokról szólt. Öt-hat visszavonuló játékvezetőt fognak fiatalabbak felváltani. Ha kritikus akarnék lenni, mondhatnám, hogy ha erre néhány szezonnal korábban sor kerül, most nem lennénk abban a helyzetben, hogy nincs és várhatóan még úgy 5 évig nem is lesz elit kategóriás FIFA-játékvezetőnk. De ezzel nem érünk el semmit, hiszen a kibicnek könny, és én inkább támogatni kívánom a mostani erőfeszítéseket a helyzet javítására.  Igazában a legnagyobb gondom az, hogy történetesen a személyes kedvencem, Solymosi Péter a legidősebb játékvezetőnk, és nem akarom, hogy akár saját döntéséből, akár kényszerűségből visszavonuljon! Ez össze fogja törni a szívemet…

Végignézve a jelenlegi és kinevezés előtt álló játékvezetőinken, a mostani és előző szezonokban 16-an vezettek meccseket az NB1-ben, ideértve azt az ötöt is, akik az elmúlt kb. 18 hónapban debütáltak.

A jelenlegi FIFA-játékvezetőink: Bognár Tamás (novemberben lesz 42 éves) és Vad II István (41) az első csoportban, Farkas Ádám (38) a második csoportban, valamint Berke Balázs (36) és Karakó Ferenc (37) a harmadik csoportban. Megerősítették, hogy januártól Bogár Gergő is felkerül a listára, és a harmadik csoportban kezd. A közelmúltban mutatkozott be nemzetközi mérkőzésen, még azelőtt, hogy hivatalosan is rákerült volna a listára, és fantasztikus teljesítményt nyújtott.  Berke ebben a szezonban debütált a Bajnokok Ligájában, eddig két  kvalifikációs meccsen teljesített kivételesen magas szinte. Karakó jó teljesítményt mutatott be egy Bajnokok Ligája – mérkőzésen. Farkas Ádám játékvezetői stílusa nagyon jól illeszkedik az európai színtérhez.

Puhl Sándor októberben fogja összeállítani a januári új FIFA-listára vonatkozó hivatalos jelöléseket, és én örülnék, ha megtenne egy igen merész lépést.  Szeretném, ha Bogár mellett (aki szerintem a jövőben egyik elit szintű játékvezetője) Csonka Bencét és Pillók Ádámot is javasolná. Ehhez az kellene, hogy két játékvezetőt eltávolítson a listáról – az én választásom Vad II-re és Karakóra esne. Vad nem sok meccset vezetett az elmúlt két szezonban, nem tudom, nem küzd-e ki-kiújuló sérüléssel. Kivételesen fitt, de nem konzisztens. Karakó valószínűleg nem fog továbblépni a 3. csoportból. Berkének erre több esélye van, 36 évesként még épphogy felkerülhetne az elit listára, de csak akkor, ha januárban kinevezik a 2. csoportba. Farkasban megvan a lehetőség, hogy az 1. csoportba kerülhessen. Nyilvánvaló, hogy Bognárt értékeli legmagasabbra az UEFA, de ő túl idős az elit listához, az UEFA senkit nem nevez ki 40 éves kor felett, mivel a nagyobb bajnokságokhoz szükséges növekedéshez és érettséghez idő kell. Ha már öt évig nem less új elit játékvezetőnk, árasszuk el e listát a fiataljainkkal, és segítsük őket hozzá a nemzetközi szinten való fejlődéshez. A már FIFA – listás fiatal játékvezető asszisztensekkel és a feltörekvő fiatal játékvezetők csoportjával izgalmas idők elé nézhetünk.

A nem FIFA-listás játékvezetők között ott van nekünk Solymosi Péter (48), aki továbbra is megbízhatóan, stabilan teljesít; ha meg tudnánk tartan májusig / júniusig, valamivel jobban örülnék, mint ha már decemberben visszavonulna. Iványi Zoltánnak (decemberben 45 éves) időnként vannak kisebb sérülései és állóképességi problémái, de amikor formában van, ő is kiváló. Remekül bánik az emberekkel, és Solymosi Péterrel együtt ők ketten alkalmazzák legjobban az előnyszabályt. Gyanítom, hogy Erdős József (43), Pintér Csaba (43 lesz októberben) és Andó-Szabó Sándor (42) lesznek még azok, akik lekerülnek az NB1-es listáról, hacsak nem vonul vissza Vad II is sérülés miatt.

Én ugyanakkor örülnék, ha a fent említettek mind aktívak maradnának alapvonali játékvezetőként, legalább még a következő két szezonra. Állítsák mindegyiket párba a fiatalok egyikével, mint edzőt / mentort. Így nem veszne el teljesen a tapasztalatuk, és a fiatalok profitálhatnának ebből. Képezzék ki őket videobírónak, álljanak készen arra, hogy betöltsék ezt a szerepet, miközben a fiatalabb játékvezetőink hozzászoknak a videobírós mérkőzésekhez.  Lehet, hogy máris ez a terv, de ha nem, remélem, hogy fontolóra veszik.

A fiatalok között számítok Csonka Bencére és Pillók Ádámra, mindketten a 18/19-es szezon vége felé mutatkoztak be az NB1-ben, és nagyon jó benyomást keltenek. Számomra Csonka Pillóknál előrébb tart a fejlődésben, és kihívást jelenthet Bogár számára egy jövőbeni elit pozícióért. Ugyanakkor Bogár legalább két évvel előrébb jár a fejlődésben, és egy természettől fogva nagyon tehetséges fiatal játékvezető. Véleményem szerint ő a magyar Michael Oliver. Az elmúlt szezonban mutatkozott be Antal Péter (34), akinek nagyon megnyerő játékvezetői stílusa van, igen nyugodt, higgadt és remekül kezeli az embereket. Nagyon kevés fegyelmezetlenséget látunk a meccsein, mert a döntéseit csendesen és nyugodtan megbeszéli a játékosokkal, úgyhogy a végére mindig mindenki mosolyog. 34 évesen talán már túl idős ahhoz, hogy FIFA-szinten vezessen, de jó kiegészítője less az NB1-nek. Nagy örömmel fogadtam Káprály Mihály (novemberben 30 éves) bemutatkozását, mély benyomást tett rám az előző szezon Magyar Kupa – mérkőzésein, izgalmas fiatal játékvezetőnek tartom. Zierkelbach Péter (32) ebben a szezonban debütált az NB1-ben, nagyon jó bemutatkozó meccse volt. Ezen kívül van pár további NB2-es játékvezető is, aki közel járhat az NB1-es bemutatkozáshoz – Hanyecz Bence és Molnár Attila, hogy két példát említsek.

Tudom, hogy kritikák érhetnek ezért az írásért, így is értek már olyan vádak, hogy Puhl Sándor lefizetett, mivel nem voltam hajlandó bizonyítékot nélkülöző, vádló állításokat publikálni róla. Hogy tisztázzuk, kétszer találkoztam Puhl Sándorral, egyszer 1995-ben, egyszer pedig 1996-ban, mindkét alkalommal játékvezető volt a Wembley-ben, ahol én a biztonsági személyzet tagjaként voltam jelen. 1995-ben a játékvezetői csapat mellé irányítottak, a következő évben megismert és külön rám köszönt. Most, 25 év elmúltával erősen kétlem, hogy megismerne! Kész vagyok kritizálni, ha van rá ok és bizonyíték, de ugyanúgy kész vagyok kifejezni az őszinte egyetértésemet is.

Végszavam e tárgyban – remélem, hogy Solymosi Péter új rekordot állít, és a 324-ik NB1-es mérkőzésén vonul vissza, nem pedig előtte! Sajnálom, Kassai úr!