Our Blog

Blog Posts
Pásztor-József-Békéscsaba-1912  

ELŐRE AZ ELŐRÉÉRT!

14 June on Interjúk magyarul   Tags: , , ,

Idén 100 éves az Előre. Ez alkalomból az Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium is szervezett egy kiállítást, hogy emléket állítson Békéscsaba dicső sportolóinak. (Ezúton is köszönjük Vidáné Deák Anikónak a lelkiismeretes munkáját!) A hét csúcspontja az volt, mikor hivatalosan is megnyitották a kiállítást az iskolánkban, amire személyesen eljött Pásztor József is, a Békéscsaba 1912 Előre S. E. edzője.  Ha van ember, aki tősgyökeres békéscsabainak számít, akkor ő az. Mind játékosként, mind edzőként a Békéscsabáért dobogott a szíve, sőt az is megadatott neki, hogy kilencszer magára húzhassa a válogatott mezét. A ceremónia után volt szerencsém interjút készíteni vele, amit az alábbiakban lehet olvasni. Jó szórakozást kívánok hozzá!

Az első kérdésem az lenne, hogy miért pont a labdarúgást választotta kedvenc sportjának?

Gyerekkorban sok mindent csináltunk. Jégkorong, asztalitenisz, röplabda és a legtöbbet természetesen futballoztunk. Sajnos télen nem nagyon lehetett focizni, ezért helyette jégkorongoztunk és korcsolyáztunk. Szerencsére én egy olyan helyen laktam, ahol sok gyerek volt és nem messze tőlünk egy focipálya is állt, ahová rendszerint lementünk rúgni a bőrt. Mivel már 2-3 éves koromtól elkezdtem focizni, szinte rám ragadt ez a sport. Érdekes, hogy asztaliteniszben is nagyon jó voltam; volt, mikor iskolai szinten NB1-es játékosokat vertem meg és akartak vinni versenyekre is, de nemet mondtam, mert én csak a labdarúgással szerettem volna foglalkozni. Régen az iskolarendszer is más volt, már 1 órakor otthon voltam és délutánonként vagy 4-5 órát is futballoztam a srácokkal. Ha ketten voltunk, akkor csak fejelgettünk, ha négyen, akkor csak kiskapura, viszont ha már hatan, akkor már nagykapura is játszottunk. Így váltam fokozatosan profi labdarúgóvá.

Az edzősködéssel mikor kezdett el foglalkozni. Közvetlenül azután, hogy abbahagyta az aktív labdarúgást, vagy tartott egy kis szünetet, mielőtt még belevágott volna az edzői szakmába?

Még aktív futballista voltam Békéscsabán, mikor elvégeztem a segédedzői, majd edzői tanfolyamot. Az akkori első osztályosoknak rendeztem egy toborzást – jött vagy 15 gyerek, akikből szépen lassan 50 lett. Ezt sajnos már nem lehetett bírni, mert egy edző nem tud 50 lurkóval foglalkozni, ezért szóltam a vezetőségnek, hogy szeretnék 20 diákot kiválasztani, akikkel tovább foglalkozhatok. Itt kezdődött a következő probléma, hogy kiket is válasszak ki. Ráadásul jöttek a szülők és különböző protekciók alapján akarták gyermeküket a csapatban látni, amit én nem tudtam elfogadni, és ezért azt mondtam, hogy akkor csinálja más.

Akkor váltam profi edzővé, mikor hazajöttem Belgiumból. 37 éves lehettem, és 3 nap múlva felkért a Békéscsaba, hogy vállaljam el a kispadi szerepet. Természetesen igent mondtam. Akkor a Csaba kiesett az NB1-ből, de én rögtön az első évben visszavezettem a csapatot az első osztályba. Utána gyönyörű éveket éltem meg a klubbal, 1991-1995-ig nagyon sikeres időszakon mentünk keresztül, és a csúcs az volt, mikor a dobogó 3. fokára is felállhattunk a bajnokság végén. Az egy nagyszerű csapat volt, rengeteg néző jött ki a meccsünkre is. Jól szerepeltünk, de sajnos már akkor is probléma volt Békéscsabán a pénz, sorra szűntek meg a gyárak, úgyhogy nem tudták anyagilag támogatni a csapatot, ezért 5 év után megköszöntem a munkát és egy kis szünetet tartottam. Azóta már kétszer is elvállaltam az edzői posztot az Előrénél, jelenleg is azon dolgozom, hogy újra feljussunk az NB1-be. Nem egyszerű, mert sokkal kisebb költségvetésből dolgozunk, mint más klubok, de én bízok a fiúkban. Azért is lenne érdemes feljutni, mert ha sikerülne, lenne egy olyan lehetőség, hogy egy tulajdonos megvenné a klubot és hosszútávon megoldaná a csapat anyagi gondjait. Sajnos a labdarúgásban is örök igazság, hogy ahol van pénz, van futball, ahol nincs pénz, nincs futball.

Mit szeretne, meddig tartson az edzői pályafutása?

Jelen pillanatban nagyon szeretem csinálni. Minden nap úgy érzem, hogy várom a kihívásokat, mert itt azért mindig van valami, ahol 20 emberrel kell foglalkozni.  De hogy válaszoljak a kérdésedre, addig szeretném csinálni, amíg kedvemet lelem benne. Ha egy nap úgy kelek fel, hogy már nem hoz lázba a labdarúgás, akkor visszavonulok.

Azt szokták mondani, hogy az embert a motivációja teheti sikeressé. Mennyire nehéz motiválni a focistákat az edzéseken illetve a meccseken?

Én úgy gondolom, hogy egyáltalán nem nehéz. Ezek a srácok azért vannak itt, hogy játsszanak és minden edzésen bizonyítani akarnak, hogy a következő meccsen a kezdőben olvashassák a nevüket.

Van-e valamilyen különleges módszere a motiválásra?

Nincsen. Mindenkivel ugyanúgy bánok, nem kivételezek senkivel sem. Persze, minden ember más, míg az egyiknek le kell ordítani a fejét, addig a másikkal türelmesen kell beszélni, ahhoz, hogy jobban teljesítsen.
Jó Pásztor módjára, szokta-e használni a botját, ha a nyája nem azt csinálja, amit szeretne?

Ha most a büntetésekre gondolsz (nevet), nem szoktam senkivel se rosszban lenni, nem is emlékszem arra, hogy valakit megbüntettem volna a pályafutásom alatt. De ha mégse jövök ki valakivel, akkor általában egy félévet adok neki, és ha ezután se változik a helyzet, az átigazolási időszakban könnyes búcsút veszünk egymástól.

Az utolsó 3 meccset döntetlenre hozta a Csaba. Mi lehetett ennek az oka, ill. mit jósol a következő meccsekre?

Sajnos mivel a játékoskeretünk elég fiatal, ezért döntő helyzetekben megremeg a fiúk lába és olyan is van, hogy egy meccsen semmi se sikerül. A bírókról nem szeretnék beszélni, mert még a végén engem is eltiltanak, mint Mourinhót. (nevet) A következő meccsekre pedig győzelmeket jósolok, de azért ne rakjátok meg tippmixen.

Kár, pedig délután már mentem is volna a lottózóba. Mit gondol, feljuthatunk idén az NB1-be?

A bajnokság hajrájára 3 csapatnak maradt tényleges feljutási esélye. Az éllovas Szolnoknak [az interjú még a 24. forduló előtt készült], az egyre jobban megtáltosodó Egernek és természetesen a Békéscsabának. Reméljük, hogy mi fogunk a legjobban kijönni az utolsó meccsekből, és a tabella élén zárhatjuk a szezont.

Volt-e már olyan, hogy elfogadott 1-2 diákigazolványt a meccsek előtt?

Természetesen nem. Számomra a tiszta játéknál nincs fontosabb.

Van-e edzői példaképe és kedvenc csapata, és ha igen ki, vagy kik/melyek azok?

Egyetlen egy edzői példaképem nincsen, ahogy kedvenc csapatom se, de minden országban vannak kedvelt focistáim és edzőim.  Christiano Ronaldo és Messi játéka mindig ámulatba ejt, és sokszor nehéz is elmagyarázni a játékosaimnak, hogy nem válhat mindenkiből olyan játékos, mint belőlük.

Ugye a mi iskolánkba jár a lánya, Zsuzsi, őt mennyire érdekli a sport, ill. a foci?

Ő is az apja génjeit örökölte, ami a sport szeretetét illeti, sőt mivel sokat jár ki velem meccsekre, ezért a focival is szoros kapcsolatot ápol.  Volt olyan, mikor nem akarták engedni, hogy mellém üljön le a kispadra, de akkor mondtam, hogy márpedig ő itt fog ülni velem és kész.

Végezetül mit üzen a szurkolóknak?

Jó meccset csak közönség előtt lehet játszani!

Ezt vegyük célzásnak?

Annak veszitek, aminek akarjátok, lényeg, hogy a következő meccsen találkozzunk és szóljon hangosan…

Az ének?

A Hajrá Lilákra gondoltam, de azt is lehet énekelni. (nevet)
Köszönöm az interjút, megtiszteltetés volt Önnel beszélgetni, és sok sikert kívánok a csapatnak és Önnek is a továbbiakban!

Én köszönöm a meghívást!

 

Pangert Roland

Enhanced by Zemanta

No Comments Yet

Leave a Comment